Szakítástechnika: 5 tipp a hatékonyabb mozgáshoz

Az egykezes szakítás látványos mozdulat: a versenyző a föld szintjéről egyetlen folyamatos mozdulattal emeli a gírát fej fölé, teljesen kinyújtott karral. Sokan ezt a diszciplínát tartják a gírásport legszebb és legnehezebb elemének.

1. Az ív: a gíra nem egyenesen megy fel, hanem egy természetes ívpályán mozog. A gíra a lábak között mozdul hátrafelé, majd az erőkifejtés pillanatában a csípő előrepattan, és a gíra kívülre kerüli a kart. Ezt az ívet nem lehet kihagyni.

2. A csukló forgása: amikor a gíra a tetőponton jár, a csuklónak ki kell fordulnia, hogy a gíra ne csapja meg a kézfejet és a csuklót. Ez a mozdulat ösztönös lesz idővel, de kezdőként tudatosan kell figyelni rá.

3. A lábak szerepe: a lábak nem csak állványként szolgálnak. A kezdeti guggolásból fakadó rugalmas erő indítja el a gírát. A csípő előrepattanása és a lábak megtámasztása adja az alaptermelőerőt.

4. A fixálás: amikor a kar kinyújtódik fej felett, a teljes testet meg kell feszíteni egy pillanatra. Ez a fixálás igazolja az ismétlést a bíró előtt. A kar ne legyen laza, a váll ne nyúljon be a fülhöz.

5. A leengedés: a leengedés technikája épp oly fontos, mint a felemelésé. A gírát kontrolláltan eresszük le, kihasználva a súly gravitációját, de a mozgást a testünkhöz közel tartva. A kar és a váll így megkímélhető a felesleges terheléstől.